2016. szeptember 16., péntek

Probléma

Sziasztok, drágák! 
Új nekem ez a köszöntéses dolog, de szeretném megköszönni a hat feliratkozót itt, és most :)
Remélem tetszeni fog az új fejezet, elég sokat dolgoztam vele, de most egy másik történet is kezdi magát belevésni a fejembe. Nem is húzom tovább a szót, jó olvasást!

Teljesen magam alatt voltam, nem tudtam mi történik most. El kell mondanom. El kell mondanom. Igen, el kell. Nem hazudhatok, azzal Roxy előkerülését gátolom meg. A nagy elmélkedésemből Mr. Morrison zökkentett ki.
- Kim,  rosszul vagy? Elég Sápadtnak tűnsz. - mondta lassan, mély érdes hangján.
- Nem köszönöm, csak egy kicsit megszédültem - válaszoltam mosolyogva.
- Akkor kezdenénk is - tapsolt kettőt - Vincent Doyle Morrison vagyok, Calebbel és Evelynnel a héten érkeztünk meg Londonba. Ezelőtt egy kicsit Kanadában, Amerikában, de nagyrészt Spanyolországban éltünk, szóval ez a terep még nekem is új, bár Caleb körülbelül fél éve már volt itt a barátainál, de ez részletkérdés. Viszont most ne rólam beszéljünk, hanem Roxanne-ról! Szeretnék minél pontosabb leírást kérni róla. Hol nyaralt, kik a barátai, voltak-e konfliktusai, mi a beceneve, mennyit lógott facebookon, járt-e edzésre, minden apró dolog fontos lehet. Nagyjából egy órán keresztül csak róla beszéltünk. Istenem, ha itt lenne, mennyire élvezné, hogy csak róla beszéltünk ennyi ideig. És igen, a "hang" ellenére is mondtam az üzeneteket.

2016. szeptember 2., péntek

Trailerem - túlzott imádat-áradat

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ahsgfhbgfsdajpijfpweifjpw,
*imádimádimádimádimádimádimádimád*
Szóval... nyugi, Kim, nyugi!
Mint ahogy azt látjátok, egy picit izgatott vagyok.M. Gin (aki egyébként a Skyscraper Blogdesignnál szerkesztő, ami egy szipi-szupi hely, engem is ott találtok meg) elkészítette a blog trailerét. És igen. IMÁÁÁÁÁÁÁDOOOOOOOM!!!!!! Szóval innen is köszönöm szépen neki!
Egyszerűen... awww. nem is beszélek tovább, nézzétek meg!

LINK

VIDEÓ:

2016. augusztus 18., csütörtök

5 hónappal később

Van, hogy az emberek szomorúak, van, hogy depressziósak, mely érzéseket mindenkinél más válthat ki. Kiskutya halála, egy fájdalmas szakítás, vagy éppen ha az ember legeslegjobb barátnőjét egy titkos zaklató egyszer csak elviszi, ki tudja hová, és ki tudja mennyi időre, az utóbbi az én esetem. Ma öt hónapja, hogy semmi hírünk Roxyról. Megan és Anne feketében jártak, és rajtam valamint a szüleiken kívül nem szóltak senkihez. Majd miután a családjuk úgy döntött, ez nem biztonságos terep, az egész Clarke család lelépett Kanadába, így egyedül maradtam, barátok és társaság nélkül. Kívülről próbálok a régi lenni, de egy ideje már dühkitörésekkel küzdök. Nem tudom kezelni a dolgot. Sokszor elég egy rossz szó, és ordítok, s összetöröm, ami a közelben van, lehet ez akár egy váza, vagy éppen a mellettem kutyát sétáltató férfi sípcsontja. Az utóbbi után a szüleim és a rendőrség úgy döntöttek, fel kéne keresnem egy pszichológust. Ez meg is történt, így hetente kétszer Dr. Sabrina Yates doktornőhöz járok elbeszélgetésre.